St. Andrea Cabernet Franc 2003
Ez a Cabernet Franc az egyik kedvenc borom a pincétől. Mindig ízlett, akár étellel párban, akár egyedül találkoztam vele. Ráadásul még az ára sem szállt el, szemben egyes társaival. Meg is pihentettem egy palackot belőle, hogy kipróbáljam kereskedelmi forgalom utáni állapotban. Húztam az időt, egészen mostanáig bírtam. Így már valószínűleg nem tudom meg, mi lett volna, ha még várok.
Sötét, de nem átlátszatlan bíbor szín, közepesen vastag gyűrű, egybe mozgás. Illatban először pörkölt hordó, esetleg tömör csoki, tortabevonó. Ilyenkor kell hagyni szellőzni öt-hat órát. Utána már Sacher és Fekete-erdő torta, rumos gesztenye, a háttérben mosolygó hordóval. Kandírozott áfonya, valami fűszer is, talán szegfűszeg. Szájban kissé vékony, főleg az orr húzza az orrát. Szépen lekerekített savak és tanninok viszik a zászlót, és foglalják el a nyelv és szájpadlás legfontosabb pontjait. A hordós kakaós meggyes rumos gesztenyés kommandó leereszkedik az orrból, és a szájat is elfoglalja. Utóíze közepesen hosszú, a korábbiak után már nem hoz újdonságot, a végén csak tannin marad.
A korábbi találkozásainkhoz képest az izgalmat hiányoltam belőle. Miután hagytam magához térni, szép lett, de hiányzott belőle a régi lendület. Mintha már nem strapálta volna magát miattam. Vagy én miatta? 5.5 pont.
Péntek kora délután indultam neki, nem pont azért, de azzal a jóleső érzéssel, hogy a belépő árát is inkább kóstolásra költhetem: 14 óráig ingyenes volt a belépés. Poharam van bőven a korábbi évekből - vittem. A korai kezdésnek persze megvolt a negatívuma is: bizony nagyon nem volt hideg. Viszont volt legalább árnyék, a pavilonokhoz szép nagy árnyékoló sátortetőket is építettek. Igaz, ezekből nem egyet késő este a szél kiválóan leszaggatott szívfájdító üvegcsörömpölés közepette.
Nem egyszer olvastam már, hogy "beszélgetőbor." Mindig kicsit homályosnak éreztem kifejezést, de azt hiszem, ezzel a borral közelebb kerültem a megoldáshoz. Legalább is az egyik interpretációhoz. Szóval ez a legújabb Napbor, akkor a legjobb, ha nem figyelünk rá túlzottan. Ülünk mondjuk a teraszon, felbontjuk, beharangozzuk, de mire kitöltjük és megkóstoljuk, már megint elmerülünk a beszélgetésben. Nos, hát nem is fog minket eltéríteni a témától azzal, hogy magára vonná a figyelmünket. Sem azzal, hogy feltűnően szép, sem azzal, hogy feltűnően nem szép lenne. Ott van, itatja magát, kellemes, nem szól bele. Így mutatja a legszebb arcát. Ha túl sok figyelmet szentelünk neki, akkor lámpalázas lesz, és az előadás közepén elfelejti a szövegét, belesül.
A Frettner évek óta az egyik legjobb még megfizethető árú vörös cuvée. Nagyon el van találva a stílusa is: soproni, de kicsit a globális ízlésnek is megfelelő. Ásványos, de rengeteg gyümölcs is van benne. A tannin és a sav sem hiányzik, de szépen lekerekítve. No, és persze fontos, hogy mindezek mellett van saját, markáns karaktere, egyedi ízvilága. Mivel sikerült megtartóztatnom magam, úgy alakult, hogy egyszerre három évjárata is ott virított bortartómon a falon. Bizony adta magát az ötlet: össze kell kóstolni a kettes, hármas és négyes Frettnert.
Laposáék nagy kedvenceim. Egyszerűen azért, mert pont olyan borokat készítenek, amilyeneket én szeretek. 2005 tavaszán kóstoltam első boromat tőlük: ennek a bornak a 2003-as évjáratát. Nagy élmény volt betévedni badacsonyi pincéjükbe 
Világos aranysárga szín, kényelmesen sétáló mozgás. Illata közepesen intenzív, hűvösen vonzó. Virágos, fás (vanília, pörkölt mogyoró), fémes (minerális?). A hordó nem lóg ki, bár ott van határozottan. Beleszagolva az a benyomása támad az embernek, hogy jól beérett gyümölcsből készült, van egy majdnem mézes vonulat is. 
Nem biztos, hogy ez csak az én hibám volt. Miközben a zuhogó esőben fagyoskodva kóstolgattuk borait, elmondta, hogy sajnálja, nem hívták meg Etyekre. Pedig lehetett volna. Van összehasonlítási alapom, mert azon a hétvégén pénteken Szegeden, vasárnap pedig Etyeken kóstoltunk. Bizony nem volt rossz hétvége. És Szászi borai sem, sőt. Végigkóstoltam a nem kis szortimentet: a vörösök is érdekesek voltak, de a fehérek valóban különlegesek. Igazi kézműves borok. Vettem is egy féltucatot a legérdekesebbekből, így ez egy szép sorozat első része.
Nagyon szép rubinvörös tiszta szín, gyors mozgás, fürgén lejön a pohár faláról is. Illata a fajtára jellemző szamócás, szilvás kicsit befőttes, és füstös alighanem az egy éves hordós érleléstől. Ízben ez a jegy még kicsit jobban előtérbe jön, de van mögötte és vele anyag is, így egyáltalán nem zavaró. Kellemesen fűszeres is, fogjuk rá, hogy Szekszárd. Simulékony, kerek. Valóban nem egy villányi CF, de ezt nem is bánom. Viszont van egy kis lazaság, felszínesség az egész borban, amitől nem tud nagyot durranni. Az a "jó kis ..." kategória.
Az idei 
Utolsó kommentek