Dobogó Furmint Tokaj 2004

Durván kategorizálva azt mondhatnánk: vannak a könnyed gyümölcsösségre törekvő, frissen iható, tartályos furmintok, és vannak a komolyabb, nem olyan fiatalon fogyasztandó hordós testvéreik. Még ha ez ilyen egyszerű is lenne, ez a bor akkor is a két irányzat vegyítése hovatovább.

A szőlőt mádi Betsek és a tállyai Palota dülők 30 éves ültetvényeiről szüretelték. Részben hordós, részben tartályos.

Világos aranysárga szín, kényelmesen sétáló mozgás. Illata közepesen intenzív, hűvösen vonzó. Virágos, fás (vanília, pörkölt mogyoró), fémes (minerális?). A hordó nem lóg ki, bár ott van határozottan. Beleszagolva az a benyomása támad az embernek, hogy jól beérett gyümölcsből készült, van egy majdnem mézes vonulat is.

Az ilyen illat nekem bizony bejön, viszont mindig támad egy félelmem is, amit az első korty vagy eloszlat vagy beigazol. A magasra tett lécet könnyű leverni. Szerencsére, azért az íz(lik) nem egyszerűen igen/nem kérdése, vannak fokozatok. Ennél a bornál sem mondhatom egyértelműen, hogy van szájban is van olyan jó, mint orrban, de azt sem, hogy sokkal jobb lenne utóbbiban.

Elsőre mindenképp az kívánkozik ki belőlem, hogy nagyon markáns savai vannak. Olyanok, amire az illat nem igazán készíti fel a kóstolót. Ám ez nem biztos, hogy baj. Nem ez az a bor, ami az egyszeri külföldit vagy kezdő borivót a furmint szerelmesévé teszi. Ám ez nem biztos, hogy baj. A savakat tompítja, szépen kerekíti a hordó vajassága, vaníliás lágysága. Ezen kívül (és ez nagyon fontos) a kemény savgerinc körül ott van egy diszkrét sós, minerális, gyümölcsös (leginkább almás) ízvilág is. Ha ez a vonal komplexebb, cseppet határozottabb lenne, akkor akár igazán nagy bor is lehetne. (Engem gyakorlatlant, még akár somlóiként is be tudna csapni egy vakteszten.) Ám ez biztos, hogy nem baj.

Kortyolgatva, idővel egyre jobban összeszokunk, összecsiszolódunk. Nem egy hízelgő, kedveskedő fajta, de meg lehet tanulni szeretni. Időt kell szánni a megismerésére, megértésére, azonban megéri. Nekem legalábbis megérte, ám ez nem csoda, bizony nem áll távol tőlem ez a stílus. 6/10 pont.