szánkó

Ez valami jó csontszáraz, savas fehéret kíván. Vagy akár egy frissítő száraz fehér habzóbort is szívesen fogad. Ha mégis egy bonyolultabb lelkületű palackunk van nyitva, akkor inkább előtte és utána igyuk a javát. Közben könnyen elnyomná a jobb sorsra érdemes borunkat.

•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
•  
• bavette tészta
• nagyon apróra vágott zsellér sonka
• hajszálvékonyra szelt angolszalonna csíkokra vágva
• tejszín
• vöröshagyma
• érlelt cheddar sajt
• olaj
• vaj
• fehérbor
• só
• bors

Apróra kockázom a hagymát, és felteszem a tészta főzővizét. A sütőt sem felejtem el időben bekapcsolni 225 fokra. A zsellérsonkát - ami lehet bacon, vagy bármilyen jó húsos szalonna is (fontos, hogy pácolt, de nem főtt) - nem kellett apróra vágnom, mert szégyenszemre úgy vettem. A lényeg, hogy tényleg nagyon apró legyen, szinte fűszerként funkcionál majd. A vékony angolszalonna szeleteket felcsíkozom. Olaj és vaj keverékén egy nagyobb serpenyőben magas hőfokon párolni kezdem a hagymát, rádobom a sonkát és az angolszalonnát.

Egy óvatlan pillanatban rálöttyintek egy kis száraz fehér bort. Ez azért inkább legyen kevés és jó. Tudom, én is nehezen szánom rá magam egy igazán jó bor esetében, viszont eddig még sosem bántam meg. Ellenben, ha valami gyengébbet tettem az ételbe, az bizony gyakran visszaütött.

Visszatérve az ételhez, mehet rá egy kis tarkabors. Addig párolom, pirítom, amíg a szalonnák, sonkák enyhe pírt nem kapnak. Közben valamikor jó esetben felforr a főzővízem, és berakhatom a tésztát. A bavette a spagetti lapított változata, így még több szószt képes felvenni. Én szentségtörő módon félbetöröm, így könnyebb főzni, meg majd enni is. A kislányos pírral rendelkező sonka-hagyma-szalonna elegyet tejszínnel öntöm fel, közepesre veszem a lángot, és óvatosan megsózom. A tejszín annyi legyen, hogy a húsok pont megfelelően megízesítsék, a tejszínt megszínezzék. Most is jöhet egy kis bors, és kinek mi kívánkozik ide, de kár túlbonyolítani. Beforralom, és esetleg teszek hozzá a tészta főzővízéből is.

Leszűröm a fogkemény tésztát, beleöntöm a serpenyőbe, és alaposan összekeverem a szósszal. Itt voltak a variációs lehetőségek, ami a szósz és a tészta mennyiségét illeti. Lehet száraz válatozatot készíteni sok tésztával és kevesebb szósszal. A másik variáció, ha a szószból van több, akkor sokkal szaftosabb, ízesebb, nehezebb ételt kapunk. És ugye, nyilván ott vannak a köztes lehetőségek.

Kivajazott tepsibe rakom, és érlelt cheddar sajtot reszelek rá. Persze, nem muszáj, hogy cheddar legyen, a lényeg, hogy érlelt, kemény, karakteres sajt kell ide. Nem kell sokáig sütni, csak a sajt olvadjon rá, és a tetején piruljon meg szépen. Akkor a tészta is kicsit magába issza a szószt, megkeményedik.

Akár szép szeleteket is lehet vágni belőle, és úgy tálalni.