Nem egyszer olvastam már, hogy "beszélgetőbor." Mindig kicsit homályosnak éreztem kifejezést, de azt hiszem, ezzel a borral közelebb kerültem a megoldáshoz. Legalább is az egyik interpretációhoz. Szóval ez a legújabb Napbor, akkor a legjobb, ha nem figyelünk rá túlzottan. Ülünk mondjuk a teraszon, felbontjuk, beharangozzuk, de mire kitöltjük és megkóstoljuk, már megint elmerülünk a beszélgetésben. Nos, hát nem is fog minket eltéríteni a témától azzal, hogy magára vonná a figyelmünket. Sem azzal, hogy feltűnően szép, sem azzal, hogy feltűnően nem szép lenne. Ott van, itatja magát, kellemes, nem szól bele. Így mutatja a legszebb arcát. Ha túl sok figyelmet szentelünk neki, akkor lámpalázas lesz, és az előadás közepén elfelejti a szövegét, belesül.

Ahogy minden nem túl fiatal focinéző Jenője mondta (sajnos már nem mondja): "csak a rend kedvéért az összeállítás". Chardonnay, Pinot Blanc, Hárslevelű, Sauvignon Blanc, Tramini, Pinot Gris. Külön, kis fahordóban, spontán erjedéssel.

ásványosság a fő jellemzője. Középsárga telt szín, kissé olajos mozgás. Illat: folyóparti kavicsokra öntött sárgadinnyés koktél, savanyúcukor. Szájban ahogy a St. Andrea fehérektől megszoktam krémes, olajos, sima. Illathoz képest ízben szinte semmi gyümölcs, inkább a kavicsok, bár azok szépek. Középen aztán lapos, csúnyán megvizesedik, ahonnan végül egy alkoholos édeskés csípősség rángatja ki. Így közepesen hosszú az utóíze, de nem éppen egyedi.

Összeségében jól iható, könnyen csúszó, kellemes bor. Az íz közepén levő hullámvölgy - bizony annak nem szabadna ott lennie. Ott kellene áradnia a gyümölcsöknek. Így csak 4.5 pont.

(A képet, hasonlóképp a borhoz, a Bortársaságtól vettem.)

Palack főoldalra!