Két balatoni olaszrizling 2005-ből nagy reményekkel. A csopaki Tamás Pince megérdemelten egyre ismertebb, és nem véletenül főleg olaszrizlingjeik révén. A 2002-es is remek formában van még mindig, de bármelyik évjárat jöhet bármikor. A Villa Tolnay borai mind nagyon izgalmasak, az ötös olaszrizling pedig öt csillagot kapott a Borbarát tavaly téli tesztjén. Alig vártam, hogy megkóstolhassam. A Várban így is tettem, ám éreztem, hogy több figyelem és nyugalom kell neki, mint amit ott kaphatott.
Tamás Csopaki Olaszrizling 2005
Tiszta, halvány aranysárga, lassan adja meg magát a gravitációnak. Hagyni kell levegőzni. Ha nem teszem, kellemetlen kénes köves szaggal büntet, ám hamar megenyhül. A hűvös, köves, sziklás, minerális vonal uralkodó marad, de a szellőztetést decens virágos, friss avaros, szép őszies hangulatot idéző illattal köszöni meg. Kapunk egy falat gyümölcsöt is, vegyes körte - őszibarack kompót formájában. Aztán jön zsírkréta is. Nem áradnak, de szépen, izgalmasan sorakoznak az illatok: nyílik, fejlődik a pohárban. Igényli a figyelmet, ha nem kap eleget, megsértődik, és bezárkózik. Ne csodálkozzunk, ha ilyenkor nem mutat semmit.
Szájban már nehezebb elmenni mellette, intenzíven nyit. Szinte érzem, ahogy középről indulva szétárad. Megcéloz minden szegletet, kijelöli az útvonalakat, és hibátlanul célba is ér mindenhol. Nem vastag, de benne van a jó balatoni borok húsossága. Komoly savai vannak, ezáltal nagyon feszes, magas ívű a korty. Ízében is az ásványosság uralkodik, ha több gyümölcs jutna szóhoz, akkor lehetne igazán nagy. Amikor kicsit többet forgatjuk lenyelés előtt - amihez persze kell némi önuralom - akkor kellemesen melegít az alkohol. A végén megjelenik a kötelező kesernye is: szép hosszú lecsengése van.
Izgalmas, figyelemre méltó, szép, ásványos rizling - a kissé fukarul mért gyümölcs menti meg a komolyabb dicsérettől. 6.5 pont.
Villa Tolnay Olaszrizling Csobánc 2005
Színre, mozgásra hasonló a Tamáshoz, cseppet talán komótosabb. Illatra azonban határozottan melegebb karakter. Virágok vezetnek, meg van gyümölcs is bőven, idővel mézesség. Pálinkába áztatott, hámozott érett konzerv barack, ananásszal, szőlővel, sárgadinnyével. A pálinkába áztatott vonal nálam egy-egy villanásra átcsap technokolba, amit azt hiszem, szépen petrolosságnak illik nevezni. De ez egyáltanán nem zavaró, inkább kellemesen bódító. Az áványosság megkaphatja a legjobb mellékszereplőnek járó díjat: ott van, teljessé teszi a képet, de nem játssza túl a szerepét. Egészében kicsit intenzívebb orrban, mint a Tamás, ugyanakkor elegánsabb tud lenni. Más kontextusban inkább visszafogott lenne.
Szájban inkább szélesen indul, aztán kezd felfelé ívelni. Nem árad szét, mert valahogy rögtön ott van mindenütt, majd elindul felfelé, és alig akar megállni. Nem vastag, nem krémes, mégsem vékony, vagyis inkább elegánsan, csinosan az. Ízben is az alkoholos gyümölcssaláta jön leginkább. Egy kicsit kilóg az alkohol, de ezt még lehet a kellemesen meleg karakter jegyei közé sorolni. Talán azért sem zavaró, mert nem társul azzal a túl direkt módon hízelkedő alkoholédességgel, aminél már nagyon kilóg a lóláb. A kecses, de határozott savak remekül ellenpontozzák az alkohol simogatását, nem hagyják elnehezülni, ellustulni a kortyot. Ez a remek páros gondoskodik a nyelet után először kiválóan fellángoló, majd szép lassan búcsút intő utóízről is.
Szép, finom (több értelemben is), elegáns. 7.5 pont.
Voltaképp olyanok, mint egy ideális házaspár. Hasonlóak, mégis ellentétesek. Tamás a szikár, hűvösebb, tartózkodó férj - Tolnay a kedvesebb, elegáns, törékeny feleség. A házasság hasonlat ötletet adott egy csepp kísérletezéshez. Gyengébb idegzetűek kapcsoljanak el, bár nem én vagyok az első. Szóval, kotyvasztottam egyet. Kettejük pohárküvéje nem is rossz: nem mondom, hogy rögtön harmónia, mégis érdekesen kiegészítik egymást. Összerakják, amijük van, és az bizony nem kevés.
Azért inkább külön javaslom fogyasztani őket.
Utolsó kommentek