Kékfrankos. A vörös fajta, ami majdnem hungaricumként igazán nagyot szólhat nemzetközileg is. Amikor a világfajták felől egyre inkább divat a helyi sajátosságokat jobban megmutatni képes borok felé fordulni. Amikor az egyediséget és nem a hasonlóságot keressük. Kékfrankos. A vörös fajta, ami a pince egyik alapbora lehet. Nem kell sokat kihozni belőle, arra ott vannak a többre hivatott világfajták. Ha vékony egy kicsit, adjunk neki több hordót. Kékfrankos. Mindkettő.

Ráspi Fertőrákosi Kékfrankos 2005

A megszokott ráspis megjelenés: szép tükrös, halvány lilás bíbor szín, fürge mozgás, vékony patakokban folyik le a pohár falán. Orrban is a Ráspi kékfrankosok méltó utódja: ibolya, rózsa, aztán étcsokoládé. Őszi avar, gombával. Érdemes minden korty előtt beleszagolni, mindig tud meglepetéssel szolgálni. Az alap virágos, csokis, avaros vonal mögött még rengeteg felfedeznivaló várja a szorgalmas szippantót. Aki meg nem szorgalmas, az sem panaszkodhat: az alap stabilan, szépen jön. Nem nyomul, nem vág orrba, de ott van, elég véletlenül levegőt venni kortyintás előtt.

Szájban átlag kékfrankos vastagság, ami nekem azt jelenti, hogy egy cseppet vastagabb a korábbi Ráspi kékfrankosoknál. Megvan viszont az elmaradhatatlan, fékezhetetlen vibrálás. Élénk, játékos savak, gömbölyű tannin, szép hosszú lecsengés. Ezeket a szavakat talán el is menthetném, hogy a legközelebbi Ráspi bornál ne kelljen megint bepötyögni. Azt hiszem, nem annyira széles, nem tölti be olyan teljesen a szájat, és egy leheletnyit rövidebb is, mint a korábbi kékfrankosok (és, mint a 2005-ös selection, bár azt csak kis mennyiségben kóstoltam, sajnos.) Ízében rendkívül dinamikus: a sós, édes, keserű és savanyú komponensek vibrálása adja egyediségét. Feketeerdő torta és friss meggylé, vadétel szaftja keveredve áfonyamártással. Nagyon itatja magát. Talán azért is, mert kevésbé kecses, elegáns, mint a korábbiak - könnyebben érthető. Ám ez nem baj, mert azért minden ott van, ami a Ráspi borok jellemzője.

Nagyon sokat fejlődött egy év alatt, és még van benne szufla bőven. A kékfrankos szép arca. 6.5 pont

Tüske Pince Szekszárdi Kékfrankos 2005

Szintén lilás bíbor, ám határozottan sötétebb. Mozgása darabosabb, lomhább. Beleszagolva nem igazán vonzó. Meggy Márka ecet. Van benne valami szúrósan, szénsavasan savanyú jelleg. Ha nagyon barátkozom vele, akkor kefírrel készült palacsinta tészta, némi kakaóval megszórva. Ám a Márka nem tágít.

Sajnos, szájban is beváltja az illat ígéretét. Az első és mindent elnyomó benyomás a húzós savaké. Pedig én aztán nem nem bánom, ha vannak bőven, de ez már nekem is sok. No, meg az még a baj, hogy nincs mit ellenpontozniuk, megtámasztaniuk. Csak egy kis kátrányos, fáradt szilvás, meggyes ízt érzek mögötte, amiben nyoma sincs az érettségnek. Éretlen gyümölcsből próbálok lekvárt főzni, és még az is odakozmál egy kicsit. A tannin sem szép.

Majdnem kétezerért sokkal jobb kékfrankosokat lehet szerezni, nem is beszélve az előző borról, amit majd ötszázzal olcsóbban vettem egy hazai üzletlánc boltjában. Ez a kékfrankos másik, bizony nem olyan vonzó arca. 3.5 pont.

Az idézet innen származik.

Palack főoldalra!