A furmint az olaszrizling mellett a kedvenc fehér fajtám. Tokaj-hegyalján egyre több izgalmas száraz furmint születik. Bár 2005 nem a legjobb év volt, de ez van olyan távolságban, hogy a borok már akár legszebb arcukat is mutathatnák. Tizenhat tokaji furmintot fogok ebből az évjáratból megkóstolni négyes csoportokban. Az előzetes várakozások alapján megpróbáltam úgy csoportosítani, hogy minden négyesbe jusson jobb és kevésbé jó. Aztán meglátjuk. A kóstolásba mindenesetre mindig teszek egy vak szakaszt is, hogy teszteljem előítéleteim.
Az első csoportban van két tartályos tétel: a Disznókő és a Degenfeld. Egyik pince sem a száraz furmintot helyezi a csúcsra, és akkor finoman fogalmaztam. Őket szántam a futottak még kategóriába. A Béres 2003-ban repülőrajtot vett furmintilag, ám a következő évjáratok nem szóltak akkorát. (Nemrég kóstoltam újra a hármast, szebb, mint valaha.) Mégis úgy gondoltam, simán veri majd a két D-t. Végül a Bott Exczellencziás. Tavasszal Etyeken kóstoltam és beleszerettem. Egyértelmű esélyes volt, a csoport ékkövének szántam.
Disznókő Tokaji Dry Furmint 2005
Fakó sárga szín, fürge mozgás. Beleszagolva zöld tea, kis mentával, körte kompót cseppnyi rummal megbolondítva. Ünnepi asztalon megállott gyümölcssaláta leve. Szájban érezni, hogy egy éve még nagyon virgonc savak lehettek itt, mostanra kicsit megfáradtak. Nem kerekedtek, inkább veszítettek lendületükből, de azért még így is tartják a bort. A végén pedig az alkohollal szövetkezve adnak egy enyhén csípős, se nem édes se nem savanyú lecsengést. Nem éppen bonyolult ízében van egy kis gyümölcs, de az is inkább valamilyen revitalizált szárított gyümölcs.
Tisztességben megőszült tartályos. 4 pont. A 2006-os emlékeim szerint sokkal jobb - persze könnyen ugrál még az ő korában. Beszéljünk majd egy év múlva.
Béres Tokaji Furmint 2005
Fakó sárga szín, majdnem fürge mozgás. Illatban leginkább az újfahordós jelleg dominál: vaníliás, vajas, nyers mogyorós. Lehetne akár egy chardonnay is. A fa mögött, mellett egy kis almahéj. Szájban is érezni, hogy megjárta a hordót, van vastagsága. Szép kerek savak, jó ívben kísérik végig a kortyot és várnak a következőre. Ízében is sok (még?) a fa, de már több a kötelező gyümölcs (alma, körte), mint orrban. Jön a sós, ásványos vonulat is - amit szeretni szoktam - ebben valahogy mégsem ízlik igazán.
Nem rossz bor, csak épp Tokajt és a Furmintot majdnem agyonütötte benne a fagerenda. 4.5 pont. Neki viszont tényleg jót tehet az az egy év - bár nem fogadnék rá.
Gróf Degenfeld Tokaji Furmint 2005
Halvány zöldessárga szín, fürge mozgás. Erősen sauvignon blanc-os asszociációk: ázott széna, fű, csipet rozmaring. Legyen még egy éretlen körte magháza, hogy mégis a furmintnál maradjunk. A zöld tea itt is megjelenik. Szájban lendületes, sós, savas. Ha már gyümölcs, akkor megint a SB-tól kölcsönzött: egres. Szóval zöld, ahogy a kapszula és a cimke is - nincs min meglepődni. Mindezzel együtt nekem még mindig jobb, mint a másik tartályos, és bár nehéz összevetni, de felveszi a versenyt a Béressel. 4.5 pont.
Bott Exczellencziás Tokaji Furmint 2005
Aranysárga szín, kitöltéskor millió apró fehér valami szénsavszerűen lubickolt a pohárban. Aztán letisztult. Illatban itt is rögtön érezni, hogy nem csak acélt látott a bor, ám sokkal diszkrétebb a hordó hatása, mint a Béresnél. No, és itt azért jönnek bizony a gyümölcsök is nagyon szépen: érett ananász és körte leginkább. Gyümölcstorta édes fűszeres mazsolás vanília öntettel. Ahogy a Bott boroknál megszoktam, illatra valami édeset várnék. Ez azért nem egy elnehezült, súlyos édesség - egyben friss és üde is.
Szájban közepesen vastag, szépen csiszolt, finom hosszú savakkal. Érett, de nem édes. Száraz, de nem savanyú. Talán, a legszárazabb érzetű Bott bor - nekem ezért is ízlik. Minden benne van, amit az illat ígér, mellette a frissítő savak, és a mélyítő, díszítő ásványosság. Semmi sem tolakszik, minden finoman adagolva. Talán azért kellene még érlelni, hogy a fa is tökéletesen belesimuljon. Másnapra vesztett a lendületéből, ez viszont nem jó jel. 6.5 pont.
Összeségében nem borult fel a papírforma, de azért számomra a várthoz képest eltolódtak az arányok. A Disznókő és a Degenfeld kicsit jobb, a Béres rosszabb volt, mint vártam. A Bott egyértelműen kiemelkedett a mezőnyből, de nem annyira toronymagasan, mint kellett volna neki. Remélem, a többi favoritom jobban teljesít majd.
Utolsó kommentek