HTML

Palack

Borok, ételek, kóstolások.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • Türkménbasi: Pedig nem is legerősebb borával kezdtél;-) (2010.12.15. 17:21) Szászi I.
  • musi: @Palack: ja nem, azt hiszem én értettem félre a linket. Láttam valamelyik blogban egy hasonlót, és amikor rákattintottam, kiírta... (2009.06.04. 15:17) A borfesztivál
  • Palack: @musi: Szia, a poszt végén szereplő 'Palack főoldalra!' linkre gondolsz? Mert ott egyszerűen csak belinkeltem a saját blogom. Va... (2009.06.04. 11:52) A borfesztivál
  • musi: helo, hogyan kell a "főoldalra ajánlás" linket megcsinálni? :) (2009.06.04. 11:31) A borfesztivál
  • Palack: Borbori, szerényen azt válaszolhatom, hogy már kisiskolás koromban is volt olyan tanítónénim, aki azért nem szeretett, mert tudt... (2007.12.28. 20:24) Költözés
  • Utolsó 20

Pontozás (változott cseppet)

1 pont  - rossz
2 pont  - nem jó
3 pont  - iható
4 pont  - korrekt
5 pont  - jó
6 pont  - nagyon jó
7 pont  - szép
8 pont  - nagyon szép
9 pont  - nagy
10 pont - tökéletes

A világ legjobb zweigeltje

2007.10.12. 00:17 Palack

Úgy éreztem, a sok fehér után, az ősz beköszöntével, ideje vöröset is innom. Nem gyenge kezdést találtam ki: nézzük meg a világ legjobb zweigeltjét két közelebbi és egy távolabbi rokonával. Mi is ez a világ legjobb zweigeltje szöveg? Ismét visszatérek első találkozásomhoz a fertőrákosi druidával

Még 2005 őszén az Etyeki Kezes-Láboson kóstolgattam Ráspi borait, köztük a 2004-es Zweigeltet. Közben elmesélte milyen szeretettel, odafigyeléssel nevelte szinte fürtönként a szőlőt, mennyire hitetlenkedtek a borásztársak a mustfok hallatán. Beszéltünk arról, milyen mostoha sorsa lett a fajtának nálunk, és mennyire nem így van ez Ausztriában. Végül a tőle megszokott szerénységgel megjegyezte, egy-két év múlva valószínűleg ez lesz a világ legjobb zweigeltje. Aztán, finomítandó a kijelentés élét, hozzátette hogy ez ügyben viszonylag könnyebb dolga van, hiszen a magyar bajnokságon kívül csak az osztrákokat kell lenyomni a világbajnoki cím elnyeréséhez.

Bizony akkor is nagy hatással volt rám ez a bor, azóta is jó néhányszor kóstoltam, és mindig különleges élmény volt. Akkor még egész baráti áron jutottam hozzá, ahhoz képest főleg, hogy nemrég egy borboltban 12 ezer forint sem lett volna elég, hogy megvegyem. Lassan két éve őrizgettem ezt a palackot, még befektetésnek is jó lett volna. Ám én úgy döntöttem, hogy meggondolatlanul nyakára hágok jövőm anyagi biztonságának.

A 2004-es Ráspi Zweigelt bizonyos körökben már kultikusnak számít. Azóta megjelent kétféle 2005-ös, egy "sima" és egy selection. Mint megtudtam, a selection számít a 2004-es folytatásának, ők származnak ugyanarról a területről. A "sima" 2005-ös máshonnan való, az a terület nem olyan kiemelkedően jó. Ez a különbség az árukban is megmutatkozik, bár a "sima" sem éppen olcsó. Gyorsan kerítettem hozzájuk egy osztrák rokont, így hirtelenjében az alsó középkategóriából. Nem volt ez így igazságos, de az élet sem az.

Csináltam vakpróbát is. Első nap a két ötöst vertem csapra, és bár nagyon hasonlóak voltak, de határozottan lehetett érezni a különbséget. Nem volt kétségem afelől, melyik jár inkább a négyes nyomdokában, ki viseli a válogatott mezét. Aztán másnap mind a négyet leteszteltem így, és ekkor sem lehetett tévedni. A négyes valóban kiemelkedett, a kakukktojást könnyű volt kiszúrni, az ötösök közt is megmaradt a különbség.

Nézzük akkor most a borokat.

Ráspi Zweigelt 2005

Színe ráspis, lilás bíbor, kecsesen, szinte fürgén mozog. Illata gazdag, többrétegű: tömör csokoládés süti, igazi kakaó, érett meggy, cékla, őszi avar. Ahány szippantás, majdnem annyi arc. Hol ez, hol az jön meggyőzően. Aztán valami ami addig nem is. Mikor újabb próbát tennék, hogy rájöjjek, mi is volt, már valami más lép a helyébe. Ami az egyik jel volt, hogy ez a sima - az illatban a savanykás komponensek gyakoribb megjelenése.

Szájban is nagyon intenzív, dinamikus, villámgyorsan betölt minden szegletet, ahol ízt lehet érezni. Mégsem fárasztó, vagy nehéz. Egy cseppet vékonyabb, mint a selection. Ízben is minden ott van, amit az illata ígér, ami lehetne túl sok is. Ennyitől már simán szét is eshetne, ám szó sincs erről. Szép, elegáns szerkezete van. Csodálatosan izgalmas személyiség, aki rengeteg mindenről tud mesélni, mégsem beszél túl sokat. Gyümölcs, savak, tannin, mineralitás, minden a helyén. A Ráspi boroktól megszokott fantasztikusan hosszú és kitartó utóízben egy kicsit szárít az alkohol.

Másnap a gyümölcs került előtérbe, olyannyira, hogy őszibarackot is éreztem illatban és ízben is, ami vörösbortól nem mindennapi teljesítmény. 6.5 pont.

Ráspi Zweigelt Selection 2005

Színre talán egy mákszemnyit sötétebb árnyalat, de majdnem ugyanaz. Egyértelműen lassabb, alig akar lejöni a pohár faláról. Elsőre itt is a csokis süti, de míg az 70%-os csokoládéból készült, ez 90%-osból. A meggy itt már kis konyakot is látott, a cékla helyett jobban jön a földes, avaros vonal. Mintha ezzel kicsit kevésbé lenne változó, amit nem tudok jó-e vagy rossz. Baj az, ha csak szép és nem olyan szeszélyes?

Szájban ugyanaz az intenzitás, egy kicsit kevesebb dinamizmussal, viszont több eleganciával. Sűrűbb, éretten gyümölcsösebb. Szintén mindent megad, amit már az orrnak megígért, és azt sokáig is tartja. Még kevésbé mesél sokat, mint testvére, valahogy mégis azt érzem többet tud. Lecsengése is harmonikusabb.

Másnapra nála is ugyanaz a komoly gyümölcsösödés, főleg őszibarack formájában. (Pedig nem ettem semmi barackosat, még barackpálinkát sem ittam. Tényleg a borból bukkant elő.) 7 pont.

Ráspi Zweigelt 2004

Az előző kettő jó tulajdonságainak egyesítése és még több. A színről újat nem tudnék mondani, mozgásban igen megfontolt. Ha egyszer végre elszánja magát, hogy lecsússzon a pohár falán, akkor azt bizony nem sieti el. Orrban legelőször füstösség, aztán csokoládés, kakaós, földes jegyek dominálnak. Érkezik a gyümölcs: meggy, aszalt szilva. Virágok: ibolya, rózsa. Elegáns és sokoldalú már illatban is. Változik, fejlődik, mégis konzisztens marad. Idővel a virágos, gyümölcsös vonal nagyon szépen erősödik, háttérben elegáns füstösséggel.

Szájban határozottan vastagabb, sűrűbb, mint az ötösök. Csodálatosan kerek, harmonikus, ugyanakkor dinamikus és vibrál. Gyümölcsök, savak és tanninok természetesen tökéletes összhangja - elegáns koncertje. Érdemes - sőt inkább bűn nem - dekantálni. Másnap így még szebb arcát mutatta, nem mintha egyébként. Illatra így még elegánsabb, szebb, szájban pedig még harmonikusabb, nyíltabb, sokrétűbb, simogatóbb. Hihetetlenül sok minden van benne, intenzíven dinamikusan, mégsem túl sok. Mégsem émelyítő. Közhelyesen hangzik, de kár írni/olvasni róla, inkább meg kell kóstolni. 8.5 pont.

Heinrich Zweigelt 2005

Határorozottan sötétebb a Ráspi boroknál, már ez is árulkodó. Mozgása méltóságteljes, a 2004-eshez hasonló. Illata is egyszerűbb, nekem épp a határán van annak, amikor már nem tudok megfeledkezni arról honnan az illat, és azt mondom pörkölt hordó. De azért legyen szilvalekváros fazék, kávé. Nekem eléggé globál ízlésre hangoltnak tűnik, lehetne mondjuk egy cabernet franc is.

Szájban a sima 2005-ös vastagsága. Sokkal többnek tűnik a tannin, mint Ráspinál, a savak pedig nem játszanak annyira főszerepet. Ízben itt is megkapjuk, amit ígért az illat, persze kevesebb volt az ígéret is. Önmagában elmenne, de Ráspik közül komolyan kilóg vagy lelóg. Persze más kategóriába tartozik ő otthon, mint a Ráspik nálunk. 4.5 pont.

Szóval elfogyott a legrégebben tartogatott borom. Nem tudom tényleg a világ legjobb zweigletje-e, én mindenesetre nem ittam még jobbat nála. Ez persze még kevés. Ahogy a 2005-ös selection is kevés volt ahhoz, hogy megszorítsa. Igen, az is Ráspi bor - pozitív jelzőként használva a szókapcsolatot - de mégsem az a Zweigelt. Közelebb van a máshonnan jött simához, mint egy évvel öregebb testvéréhez.

Pedig 2005 óta próbálkoztam, kerestem a vetélytársakat. Valamikor tavasszal kóstoltam egy már-már hasonlóan drága és különféle pontokat is begyűjtő osztrákot. Ízlett, de azért nem ugyanaz a liga. Pedig a Wein & Co kínálatában az egyik legdrágább. Próbáltam Luka Enikő Zweigeltjét 2004-ből, ugyanez történt. Van, aki Orsolyáék Kutyahegyijét dícsérte nagyon, nekem az nem jött be, pedig szeretem a boraikat. Nálam eddig az egyetlen, ami megszorította Ráspit zweigeltileg az a St. Andrea Kiseged 2003-as. Két palackhoz volt belőle szerencsém, mindkettő lenyűgözött.

Szép volna egyszer összekóstolni őket, az lenne az igazi vébédöntő.

Palack főoldalra!

1 komment

Címkék: 2005 2004 zweigelt ráspi heinrich 7 pontos 6.5 pontos 4.5 pontos 8.5 pontos

A bejegyzés trackback címe:

https://palack.blog.hu/api/trackback/id/tr48187706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fater · http://fater.blogol.hu 2007.10.14. 13:00:29

Egyetértek. A zweigelt is le lett nálunk bontva, mint a bikavér és a kadarka. Hiba volt.

A Ráspi ZW 04 számomra is az ország tíz csúcsbora között helyezkedik el.