HTML

Palack

Borok, ételek, kóstolások.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • Türkménbasi: Pedig nem is legerősebb borával kezdtél;-) (2010.12.15. 17:21) Szászi I.
  • musi: @Palack: ja nem, azt hiszem én értettem félre a linket. Láttam valamelyik blogban egy hasonlót, és amikor rákattintottam, kiírta... (2009.06.04. 15:17) A borfesztivál
  • Palack: @musi: Szia, a poszt végén szereplő 'Palack főoldalra!' linkre gondolsz? Mert ott egyszerűen csak belinkeltem a saját blogom. Va... (2009.06.04. 11:52) A borfesztivál
  • musi: helo, hogyan kell a "főoldalra ajánlás" linket megcsinálni? :) (2009.06.04. 11:31) A borfesztivál
  • Palack: Borbori, szerényen azt válaszolhatom, hogy már kisiskolás koromban is volt olyan tanítónénim, aki azért nem szeretett, mert tudt... (2007.12.28. 20:24) Költözés
  • Utolsó 20

Pontozás (változott cseppet)

1 pont  - rossz
2 pont  - nem jó
3 pont  - iható
4 pont  - korrekt
5 pont  - jó
6 pont  - nagyon jó
7 pont  - szép
8 pont  - nagyon szép
9 pont  - nagy
10 pont - tökéletes

Ráspi

2007.09.06. 00:22 Palack

A legelején kezdem: 2005-öt írunk. A Borbarát vezetett el a Ráspi borokhoz (is) azon az őszön. A Kékfrankos tesztben egy teljes hasábot és öt csillagot kapott a 2003-as Ráspi Kékfrankos Selection: "Mérföldkő a hazai vörösborok világában, eléri az öt csillagot" - zárult az igen pozitív értékelés. Nekem meg ezt a bort kell elérnem valahogy - érlelődött bennem az elhatározás. Aztán jött a Kezes-Lábos, és a vendégborászok közé Ráspi. Az elhatározást tettek követték. Szegény feleségem caplathatott utánam felfelé a dombra, a pincesorhoz, pedig ő aztán nem a borok miatt jött el velem Etyekre. De hát, tudta, mire vállalkozik, nyugtattam a lelkiismeretem.

Megkerestük Ráspiékat, ahol egy hölgy állt a vendéglátó pince előtt. (Mint később kiderült, ő volt "Ráspiné.") Egy cseppet vizsgáltam az asztalra kihelyezett borokat, aztán előálltam jövetelem céljával. Mondtam, hogy abból a Kékfankosból szeretnék kóstolni, ami a Borbaráttól öt csillagot kapott. A hölgy egy kis türelmet kért, és "Józsi" felkiáltással eltűnt a pince mélyén. Ahogy ilyenkor illik, kisvártatva feltűnt egy kopasz, élettel teli szemű férfi, kezében egy palackkal. (Mint hamarosan kiderült, ő volt Ráspi) Elmondta, hogy igencsak népszerű lett ez a bora, hála a teszt eredményének, ezért már alig van belőle. Így a piac farkastörvényeinek engedelmeskedve egy üveg árfolyama 15 ezer magyar forintra ugrott, ezért, ha nem tántorít el az összeg, akkor kerek 2 ezer forintot kell fizetnem egy decis kóstolóért. Bizony, ez meg az én világomban volt mérföldkő. Nem is olyan rég egy üvegért sem adtam volna ennyit.

Akkor most mindenki gondoljon kedvenc idézetére az idők változásról, én meg - bár látszott Ráspin, nem lepődne meg, ha visszakoznék - vakmerőn odatartottam poharam, hadd töltse meg életem addigi legdrágább borával. Majd két év távlatából nem vállalkozom részletes leírásra, inkább csak ahogy a "fölnőttek" mondanák a kis herceg szellemében: "Ittam egy deci bort kétezer forintért." "Ó, milyen szép!" Szóval, nem bántam meg, sőt, ami még volt, végigkóstoltam. A 2004-es Kékfrankos Selection és az ugyanezen évből származó Zweigelt annyira ízlett, hogy tudva, már csak lefelé kell mennünk a dombról, hátizsákomba spájzoltam egyet-egyet.

És persze megkaptam első adagomat a Ráspi világlátásból, ami nagyban segíti borai elhelyezését, megértését is. Nem próbálom ezt most visszaadni, mert nem lehet, nem érdemes. Személyesen kell meghallgatni, borai mellett. Igazi jó értelemben vett show. Egy ember, aki nagyon komolyan veszi önmagát, és amit csinál, ugyanakkor tud öníróniával is tekinteni az egészre.

Még két Etyekhez kapcsolódó momentum.

Egy. Már fizettünk, és hátizsákban a borokkal a következő pince kínálatát mustráltam, mikor valaki megkocogtatta a hátam. Ráspi volt az kezében egy pálinkáspohárral. Ugyan, kóstoljam már meg a törkölyét, van olyan jó, mint egy grappa. Nagyon értékeltem, hogy ezért utánunk jött. Nem arról a néhány méterről, meg arról van szó, hogy persze nem fogadott el érte pénzt, hanem.

Kettő. Az Etyeken beszerzett 2004-es Kékfrankos Selectiont fél évvel később egy KF vakkóstolón bontottuk meg. Nagy reményeket fűztem hozzá mégis csalódnom kellett. A borban valami nagyon erős, zavaró szag garázdálkodott, bár az íze így is nagyon jó volt. Sehogy sem bírtuk kiszellőztetni, egy teljes éjszaka a dekanterben sem segített neki. Mikor ezt néhány hónappal később a 7x7 Birtok bemutatón elmeséltem Ráspinak, csodálkozott, furcsállta az esetet. Aztán elővett egy üveggel az ominózus borból, és kezembe nyomta. Ez sem azért esett jól, hanem. A történethez tartozik még, hogy a "csere" palack kiválónak bizonyult, és azóta sem találkoztam hibás Ráspi borral, pedig nálam korántsem ideálisak a tárolási körülmények.

Akkor most térjünk át két friss kóstolásra, amelyek szintén nálam pihentek egy ideje, nem egy hűs pincében.

Ráspi Irsai Olivér 2006

Féltem is felbontani ezt a bort, mert valami szörnyű levet eresztett a kapszula alól. (Talán soha nem fogom megtudni, mi lehetett az.) Először még Fertőrákoson kóstoltam a vendéglőben. Aztán néhány hétre rá tavaly novemberben vettem kettőt belőle a Campona parkolójában a Hungaricum fesztiválon, ahol szintén nem keveset időztem hősünk standja előtt. A vendéglőben még szinte zavaros volt, Budafokon már tisztult, ám az első palack Karácsony táján még nagyon rúgkapált. Végül mondtam, egy életem egy halálom, elmúlt egy nyár, lássuk azt a második palackot.

Kissé opálos sárga leheletnyi zölddel. Még most sem indulhatna borversenyen: apró fehér részecskék úszkálnak benne. Ha nem tudnám, honnan való, óvatosan kortyolnám. A szokásos Irsai illat és mégis valami más. Olyan mint egy diszkontos Juhfark és egy jó érett Fekete Juhfark összevetve. Azt a mindenségit! Hát, ez ilyen is lehet? Muskotályos, érett szőlő illat, némi palával és diszkrét frissen öblített mosogatóronggyal, ami májpástétomos edényt látott legutóbb. Nyoma sincs a szokásos élesztős, zöldes jegyeknek. Mézes, kerek, mégis friss. Szájban sem az a vékony csak friss savaival és gyümölcsösségével hódító tipikus Olivér. A szokásosnál izmosabb, testesebb. A gyümölcs alól középről indul, és kérlelhetetlenül szétterjed egy ásványos, jólesően kesernyés, cseppnyi szénsavassággal támogatott motívum, ami a korty hosszát is megadja. Egyedül annyi utóíze van, mint az összes többi Irsainak, amit valaha ittam.

Megszépült, kikerekedett ez a kamaszlány (Olivér névvel?!), de még mindig önfejű. Ezt aligha növi már ki. Persze, nem is baj, ez. Ezért szeretem. 6 pont.

Ráspi Merlot 2005

Jellemző, felismerhető Ráspi vörösbor. Szép átlátszó bíbor leheletnyi barnás árnyalattal. Vöröstől szokatlan fürgeség. Markáns, vonzó, egyedi illat. Rózsa, csokoládé, aztán ibolya és túlérett meggy az erdő földjébe taposva. Erdei gyümölcstorta vagy jégkrém. Nagyon szép.

Szájban szinte vékony, de annál elegánsabb. Nem a tanninok, hanem a gyümölcs, sav, mineralitás háromszöge határozza meg az összképet. Néha kicsit savanyúbb az illatban ígértnél, ám ez alighanem fiatalságának jele. Az élénk savak mellett ott van a mélyreható, szétáradó, sós, fűszeres, piros gyümölcsös íz. Természetesség, egyensúly. Szépen, hosszan, kedvesen búcsúzik.

Nekem talán hiányzik belőle a Kékfrankosok rakoncátlansága, vibrálása, vagy a Zweigeltek sejtelmes bujasága, ám lehet, hogy csupán azért, mert azokat a fajtákat alapból izgalmasabbnak találom. Azonban így is jobban hasonlít rájuk, mint más Merlot-kra: akárhogy is, ez a bor is inkább Ráspi, mint Merlot. 7 pont.

(Az első kép a Herend Herald honlapjáról származik.)

Palack főoldalra!

Szólj hozzá!

Címkék: 2006 2005 merlot ráspi sopron irsai olivér

A bejegyzés trackback címe:

https://palack.blog.hu/api/trackback/id/tr31154423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.