Az egyéves Terroir Club születésnapja alkalmából kóstolót tartott. Eljöttek olyan borászok is, mint Demeter Zoltán, Bott Juditék, Bárdos Sarolta, Takács Lajos, Karner Gábor, Horváth Ráspi József, Bott Frigyes. Persze hoztak magukkal, vagy megnyitották helyben lévő boraikat. Bemutatkozott a Pelle Párlat. Egy jó adag külföldi palackot is felbontottak: francia, német, olasz és szlovén pincék ízeivel lehetett ismerkedni. Voltak remek falatok is, hogy legyen esély a lábon távozásra azoknak is, akik nem használták a köpőedényeket.
Ilyen alkalmakkor nem szoktam jegyzetelni, inkább átadom magam az élvezeteknek, így a legemlékezetesebb borokról csak néhány benyomást tudok rögzíteni. A benyomás előttiekről.
A Hollóvár 2006-os Hárslevelűje méltó folytatása a 2005-ösnek. Ez most száraz, nem félédes. Mégis valahogy. Aztán meghallottam, hogy Takács Lajos ehhez aszú mustot öntött, együtt hagyta erjedni őket, ez nyomja rá a bélyegét. Bizony különleges és nagyon szép bélyeg ez. A 2005-öshöz hasonlóan még a száraz-édes koordinátarendszerbe is nehéz besorolni, hát még egy skatulyába.
A Demeter Veres Furmint 2005-ből továbbra is nagyon egyben van, finom, csiszolt és hatalmas erővel, struktúrával bír. Hamarosan részletesebben is megvizsgálom.
A Tokaj Nobilis Barakonyi Hársa nagyot fejlődött a Tokaj Ősz óta. Gyümölcs és ásványosság vibrálása. Érdemes lenne nyomon követni a fejlődését, ám nem túl sok van már belőle.
A 2006-os Ráspi Leányka nekem cseppet lágyabbnak, kevésbé erőteljesnek tűnt 2005-ös nővérénél. Ki is vette már Ráspi a hordóból, ő a fát sokallta benne. A 2007-es már csak tartályban erjed. Az új rozé taralmas, finom, ahogy az lenni szokott. A 2004-es Zweigeltről már írtam, számomra továbbra is felülmúlhatatlan. A 2006-ost is meg lehetett kóstolni. Egyértelműen jobb, mint az ötösök, nyomába érhet nagy elődjének. Remélem lesz még alkalmam kóstolni, de félek az árától. Összesen 150 palack lesz belőle, ezért Ráspi azt mondta, hogy a mindenkori kotyvasztott sztárbor árának háromszorosáért akarja majd adni. Bizony sok lenne az.
A nap egyik felfedezettje számomra Bott Frigyes 2006-os Szürkebarátja volt. Nagyon sűrű, tartalmas, komoly anyag. Vegyesen új és régi hordóban, finom seprűn erjedt és érlelődött. Érdemes lesz alaposabban szemügyre venni. Meg is teszem majd. A Kékfrankos is több, mint figyelemre méltó. Nem egy tipikus vörösbor. Kénytelen voltam utána megkóstolni a Ráspiét, mert emlékeztetett arra az irányra, hasonlóképp ízlett. Ásványos, kifinomult, élénk - ugyanakkor cseppet testesebb.
A külföldiek közül a Domaine des Escaravailles Cotes du Rhone Les Sablieres 70% Grenache és 30% Syrah a Rhone völgyéből. Friss gyümölcsös ár-érték bajnok. A piemonti Cascina Degli Ulivi Nibio Montemarinoja régebben is tetszett, most is nagyon bejött nekem. A Domaine De Villeneuve Châteauneuf du Pape-ja szintén a Rhone völgyéből származik. Jóval komolyabb darab, mint a másik, persze az ára is
A nap másik felfedezettje nálam a Pelle Párlat volt. Kevés olyan pálinkát volt alkalmam kóstolni, ami szájban is tudta hozni, amit orrban ígért. A Mádi Sárgamuskotály Szőlő Pálinkának vagy a Magyar Kajszi Pálinkának nem csak az illata az íze is emlékezetes volt. Itt tudtam meg, hogy pálinkában is lehet szűretlent készíteni. Ezek olyanok, ezért 44%-os alkoholfokúak, hogy ne opálosodjanak. A kajszi szárazpróbájának házi baracklekvár illata kéz a kézben az egész szájat betöltő baracklekvár utóízzel - szinte még most is érzem, ahogy visszagondolok.
Ennél jobb egyéves szülinapi zsúrt nehéz elképzelni.
Utolsó kommentek