A Borbarát magazin nyári számában igencsak dícsérték a Szél Fiai Cellárium borait, a borászt pedig (maguk közt) elnevezték "nyúli Ráspinak." Ahogy az egyszeri mesehősnek, nekem sem kellett több. Fogtam a Google-t, és rákerestem a szél fiaira. Nem is harmadszorra, hanem iziben szerencsével jártam: első találatként ott virított a honlap, amit kerestem.
Rövid nézelődés után jött is a zseniális terv: végre egy hely, ahol két legyet üthetek egy csapásra. Egyszerre mehetek bortúrázni és családi kirándulni. Borpince, borász, vendéglő, fogadó, családi szobák, kert, játszótér, medence, focipálya. Ki sem kell mozdulni innen és minden adott. A közelben pedig többek közt Pannonhalma, vagy Csesznek Vár. Ezek valóban mind kiválóan ott voltak, azonban most térjünk át az ételekre és főleg italokra.
Az étterem deklaráltan a slow food jegyében működik. Hangsúlyozzák, hogy az igen széles választékot kínáló étlap szinte minden fogása frissen készül. A pincérek pedig oly lelkes követői e jeles mozgalomnak, hogy meglátásom szerint letették a slow drink mozgalom alappilléreit is. Volt pillanat, mikor komolyan hittem, hogy a rendelés leadása után indult valaki Pannonhalmára a friss Bencés likőrért, esetleg České Budějovicébe a Budweiserért. A kihozott ételek azonban általában igazolták a rájuk szánt időt: nekem sikerült úgy válogatnom az ott töltött két nap során, hogy a nem rossztól eljutottam az emlékezetesen jóig.
Első ételem gyakorlatilag hagymás rostélyos és sztrapacska merész párosítása volt. Jól esett, de nem volt benne semmi különleges, és megkóstolva sem éreztem igazoltnak a szokatlan párosítást. A nyúli sárkánylyuk bélszín és szűzpecsenye csíkokra vágva, fűszeres paradicsomszószban párolva két méretes tócsni közé rakva. Ez már nagyon ízlett, még az is felmerült bennem, hogy ebéd után vacsorára is ugyanezt kérem. Aztán győzött a kísérletező kedv, és bizony nem bántam meg. A törkölytüzes hátszín gorgonzolás vargányagombás csuszával felejthetetlen volt. Tökéletes harmónia és ízélmény. Minden a helyén, a receptet meg valahogy meg kell szereznem.
A pincelátogatás volt a lényeg, és valóban. Prisztóka Tibor (Szél Fia, fogadós, vincellér) tökéletes vendéglátó borász. Őszinte, lelkes, szórakoztató. Nem kevés tételt kóstoltunk, ám mindegyiknek megvolt az érdekessége. Ezeknek a boroknak egyénisége, személyisége van. Néhány emlékkép. Rizling válogatás 2006 - illatra meg nem mondanám, hogy olaszrizling inkább rusztikus mindentbele fehér, ízben pedig szinte furmintos gazdagság, ásványosság. Szemelt Rizling 2006 - túlérett gazdagság és az a ritka édes érzet, ami jól áll a száraznak (Borbarát 4 csillag). Elegáns, csiszolt, a rizling egyik legszebb arca. Volt két botrityses rizling is: egy száraz 2004-ből és egy édes 2006-ból. Ezek is a fajta teljesen különböző lehetőségeit, arcát mutatták meg. Aztán a Krém Rózsi egy fajta rozé/siller értelmezés, szintén egyedire hangolva. A név sok mindent elmond: krémes, pirospozsgás, gyümölcsben, alkoholban, ízben gazdag bor. Nagydarab, kicsit tenyeres-talpas, de kicsattan az egészségtől, kívánatos. A Merlot változat nekem jobban ízlett, mint a Cabernet Sauvignon.
Vörösek. Cabernet Sauvignon 2004 - a gazda kedvenc bora. Nem hibáztatom érte, remek bor. Érett, kerek, elegáns. Nekem kicsit túl negédes, mint a jobb CS-ok. Az én favoritom a 2005-ös Merlot. A Borbaráttól négy csillagot kapott, ezzel teljességgel egyetértek. A borász megkérdezte, érezzük-e benne a negro sötét oldalát. Hát, meg nem mondtam volna, hogy erről a borról volt szó. Nagy szívfájdalmam, hogy nem hozhattam haza legalább egyet, mert már annyira kevés van belőle. Végül három hordómintát is kóstoltunk. A 2006-os Merlot és Cabernet Sauvignon is kiváló, nagyon szép borok lesznek. Második kedvencem egy új kísérlet volt. Az eddig említett vörösök Fertőrákosról vásárolt szőlőböl készültek. A vincellér úgy érezte, ideje kipróbálni a nyúli kékszőlőt is. Így helyi kékfrankos alapon is készült egy hordó, ami a fajta, és a terület legszebb adottságait egyesíti. Markáns, kerek, gyümölcsös, ásványos. Alig várom, hogy újra megkóstoljam.
Most már csak vissza kell menni Nyúlra. (A képek a honlapról származnak.)
Utolsó kommentek